A buszon a fülesem és én látványosan külön életet kezdtünk élni
A buszon elővettem a fülesem, és úgy akartam feltenni, mintha ez egy egyszerű, elegáns mozdulat lenne. Ehelyett valami textilkígyóvá változott a kezemben, ami minden mozdulatnál csak még jobban összegabalyodott. Olyan sokáig próbáltam kibogozni, hogy már az előttem ülő néni is együtt érző tekintettel figyelt. Annyira belefeledkeztem a küzdelembe, hogy közben három megállóval tovább mentem. Mire végre sikerült feltenni, már nem is akartam zenét hallgatni. Csak ültem, és azt éreztem, hogy a nap valószínűleg eldőlt előttem.