A buszon, amikor segítőkészen átadtam a helyem olyannak, aki nem is akarta
Megláttam egy nőt, aki fáradtnak tűnt, úgyhogy felpattantam, és túl nagy lendülettel mondtam, hogy "tessék, üljön le nyugodtan". Ő rám nézett, aztán közölte, hogy a következő megállónál leszáll, csak kapaszkodni jött közelebb. Ekkor már mindenki minket figyelt, én pedig ott álltam a saját jószándékom romjai között, miközben senki nem mert leülni a helyemre. Két megállóval később is állva utaztam, mert úgy éreztem, erkölcsileg már nem ülhetek vissza.