A kínos csendet az a barátom próbálta megmenteni, akire ilyesmit soha nem szabad bízni
Van egy barátom, akit imádok, de ha társaságban beáll egy kínos csend, ő minden alkalommal úgy érzi, hogy ez az ő hősi pillanata. Legutóbb is így történt. Már mindenki az italát nézte, a telefonját igazgatta, vagy a saját belső válságával foglalkozott, amikor ő hirtelen előrehajolt, és teljes lelkesedéssel megkérdezte: „Na és ti hogy álltok mostanában lelkileg?” Olyan lett a levegő, mintha valaki egyszerre húzta volna ki a zenét, a humort és a menekülőutat a helyiségből. Végül valaki azt mondta, hogy „köszönjük, stabilan”, és szerintem közösen mentettük meg az estét.