A liftben menőnek akartam látszani, aztán kiderült, hogy közönségem is volt
Azt hittem, egyedül vagyok a liftben, ezért a fényes ajtóban gyakoroltam azt az arckifejezést, amit az ember csak akkor vesz elő, amikor szeretné elhinni magáról, hogy összeszedett. Megigazítottam a kabátomat, kicsit oldalra fordultam, még az államat is felemeltem. Aztán az ajtó kinyílt, és kiderült, hogy a másik oldalon már ketten figyelték a teljes előadást. Az egyik rám nézett, és teljes nyugalommal annyit mondott: „Remélem, sikerült megtalálni a jó szöget.” Én pedig úgy szálltam ki a következő emeleten, mintha eredetileg is ott lett volna dolgom.