A randin azt hittem, szellemes vagyok, de csak részletesen dokumentáltam a saját szorongásomat
Az első tíz perc meglepően jól ment. Aztán valahogy szóba került, hogy ki mivel oldja a stresszt, és én valamiért úgy döntöttem, teljes őszinteséggel beszélek. Olyan lendületet kaptam, hogy három perc alatt felvázoltam a belső monológomat, a vészforgatókönyveimet és azt is, hogyan kérek bocsánatot fejben olyan dolgokért, amik még meg sem történtek. A velem szemben ülő ember nagyon kedvesen bólogatott, ami csak még jobban felbátorított. Később, amikor hazaértem, rájöttem, hogy nem beszélgettünk, hanem tartottam egy ingyenes tájékoztatót arról, milyen velem együtt élni a saját fejemben.