Amikor a csendes liftben kiderült, hogy nem nekem integetett
Egy irodaház liftjében álltam péntek délután, kezemben kávéval, fejemben mar csak a hazamenetel járt. Az egyik emeleten beszállt egy eleg elegáns nő, rám mosolygott, en pedig reflexből visszamosolyogtam. A következő pillanatban integetett is, en meg teljes meggyőződéssel visszaintegettem, sőt meg félig meg is emeltem a kávém, mintha két régi ismerős lennénk. Csak akkor vettem észre, hogy mögöttem a tükörben egy masik ember all, akit en addig észre sem vettem, és valójában neki orult ennyire. A nő rám nézett, majd nagyon udvariasan azt mondta: bocsánat. A liftben onnantól mar csak a szellőzés hangja hallatszott. Az a fajta csend volt, amit az ember a bőre alatt erez. A kávé a kezemben hirtelen tul nehéz lett, a szemkontaktus lehetetlenné valt, és meg két emeletet mentem le ugy, hogy kozben mar csak azt számoltam, hol fogok először kiszállni és új életet kezdeni.