Amikor a liftben úgy csináltam, mintha nem én lennék az a személy, akiről mindenki tudta, hogy én vagyok
Reggel még teljesen kezelhető embernek éreztem magam. Aztán beszálltam a liftbe kávéval a kezemben, és amikor megérkezett a főnököm, túl gyorsan akartam udvariasnak tűnni. Oldalra léptem, beleakadt a táskám a korlátba, a kávé megbillent, én pedig reflexből azt mondtam hangosan, hogy „na, ezt szépen megoldottuk”. Rajtam kívül heten álltak ott. Senki nem segített, csak mindenki egyszerre nézett úgy, mint amikor valaki élőben látja, ahogy az önbecsülésem elhagyja a testemet.