A prezentáció, ahol anyának szólítottam a főnökömet
Nagy meeting volt, sok emberrel, projektorral, mindennel. A főnököm kérdezett valamit, én pedig teljes autopilótában azt válaszoltam: Igen, anya, máris mutatom. A teremben az a fajta csend lett, aminek saját súlya van. Ő szerencsére nevetett, de olyan együttérzőn, ahogy felnőtt emberhez ritkán beszélnek. Azóta a csapatban mindenki túl udvariasan kérdez tőlem bármit, mintha attól tartanának, hogy bármelyik pillanatban családi szerepköröket osztok rájuk.