Amikor az online megbeszélésen bekapcsolva maradt a kamera
Otthonrol dolgoztam, a napi harmadik online megbeszeles mar a türelmem végét karcolta. Az egész beszélgetés alatt egy képet mutattam a képernyőn, en pedig biztos voltam benne, hogy a kamerám ki van kapcsolva. Amikor vegre vege lett, hátradőltem, levettem a fejhallgatót, és teljesen őszinte arckifejezéssel a plafonra nezve annyit mondtam: ezt most komolyan tul kellett elni. Mivel otthon voltam, ugy éreztem, maganemberkent letezem ujra. Egy perc múlva jott az uzenet az egyik kollegamtol: szerintem meg bent vagy a híváson. Visszanyitottam az ablakot, és megláttam a saját arcomat, plusz meg három embert, akik kozben csendben ott maradtak. Senki nem mondott semmit, ami valahogy meg rosszabb volt annál, mintha nevetnek. A nap tovabbi reszeben minden email udvariasabbnak tűnt a szokásosnál, en pedig nem tudtam eldönteni, ez valódi kedvességet jelent, vagy azt, hogy most mar mindenki tudja, mennyire őszintén rajongok a meetingekért.