Amikor családi ebédnél azt hittem, halk a megjegyzésem, de a csend mást gondolt
A nagynéném harmadszor kérdezte meg, kérek-e még szedni, én pedig azt hittem, az orrom alatt motyogok, amikor annyit mondtam: "inkább egy új életet kérnék". A baj csak az volt, hogy a mondat valami csodával határos módon az egész asztalhoz eljutott. A nagypapám letette a villát, anyám a vizet kezdte nézni, mintha ott lenne a menekülési útvonal. Végül a nagynéném kiszedett még egy adaggal, és azt mondta: "az új élet holnapig nem készül el".