Az iskolában úgy javítottam ki a tanárt, hogy közben én voltam a teljesen téves
Van az a kor, amikor az ember azt hiszi, a magabiztosság helyettesíti a tudást. Én ezt egy földrajzórán próbáltam ki. A tanár kimondott egy városnevet, én pedig olyan lendülettel szóltam közbe, mintha legalábbis az atlasz személyesen nevelt volna fel. Még azt is hozzátettem, hogy „ezt biztosan rosszul mondja”. A tanár rám nézett, megvárta, amíg a padtársam szó szerint az asztal alá süllyed szégyenében, aztán teljes nyugalommal megmutatta a tankönyvben, hogy neki van igaza. Én meg ott maradtam felnyitott könyvvel, becsukódott arccal és azzal a felismeréssel, hogy néha a csend is lehetne tanulási módszer.