Az iskolai pillanat, amikor magabiztosan kimentem a tábla elé, és rögtön kiderült, hogy nem oda hívtak
A tanár csak annyit mondott, hogy "jöjjön ki", én pedig teljes meggyőződéssel felálltam és odasétáltam a táblához. Félúton derült ki, hogy a mögöttem ülő Zolinak szólt, de akkor már akkora lendületben voltam, hogy végigcsináltam az utat. A tanár rám nézett, én a krétára, a többiek pedig arra a pontra, ahol az ember eldönti, hogy inkább humorral menti magát. Úgyhogy annyit mondtam: "jó, akkor én csak megnézem, mire képes Zoli nyomás alatt".