A bankkártya is érezte, hogy nehéz napom van
A pénztárnál minden a lehető legrosszabb ritmusban történt. Mögöttem már sor állt, előttem a pénztáros türelmesen várt, én pedig előhúztam a kártyámat azzal a magabiztossággal, amit csak az tud, aki még nem tudja, mi következik. A terminál pittyent, gondolkodott, újra pittyent, majd úgy döntött, most közösségi eseményt csinál a fizetésemből. Egyszer elutasította. Másodszor is. Harmadszorra már én kértem bocsánatot attól a géptől is, amelyik láthatóan nem tervezett megbocsátani. Amikor végül átment a tranzakció, nem megkönnyebbültem, hanem úgy éreztem, túléltem egy nyilvános karaktertesztet.