A bankkártyám mindenki előtt kezdett el gondolkodni
A pénztárnál semmi nem működik olyan lassan, mint az idő, amikor mögötted sor áll. Odatettem a kártyát, a terminál pittyent, aztán hosszú csend következett. Majd még egy pittyenés. A pénztáros udvariasan nézett a kijelzőre, mögöttem valaki látványosan áthelyezte a testsúlyát, én pedig úgy álltam ott, mintha egy nyilvános alkalmassági vizsgán lennék. Az első próbálkozás sikertelen volt. A második is. A harmadiknál már úgy kértem elnézést mindenkitől, mintha én magam lennék a rendszerhiba. Amikor végül átment a fizetés, nem a megkönnyebbülés volt az első érzésem, hanem az, hogy ezt a jelenetet biztosan még napok múlva is újrajátszom fejben, minden egyes pittyenéssel együtt.