A buszon kétszer is sikerült leégetnem magam ugyanazon az úton
Rohantam a busz után, a sofőr megvárt, én pedig ettől akkora hálát éreztem, hogy felszállás közben ahelyett, hogy simán megköszöntem volna, azt mondtam: „maga ma az egyetlen jó dolog ebben az országban”. A busz elején ülő néni felnézett, a sofőr a tükörből rám nézett, én pedig már akkor tudtam, hogy ezt nem lehet szépen visszacsinálni. A történet itt még véget is érhetett volna, de két megállóval később a telefonom kiesett a kezemből, én utána kaptam, elvesztettem az egyensúlyom, és teljes lendülettel ráestem a kapaszkodóra meg egy idegen ember táskájára. A sofőr ekkor bemondta a hangosba: „mindenki maradjon nyugodt, a mai főszereplő jól van”. Az egész busz nevetett. Én is nevettem, csak sokkal később, amikor már leszálltam.