Már felkészültem a leszállásra, csak épp nem ott jártunk
Odaálltam az ajtóhoz a lehető legnagyobb magabiztossággal. Az a fajta ember akartam lenni, aki pontosan tudja, mikor kell mozdulni, és nem az utolsó pillanatban kapkod. Aztán a busz megállt, én hősiesen leszálltam, és két másodperc múlva rájöttem, hogy ez nem az én megállóm. Az egész helyzetet csak súlyosbította, hogy a bent maradó utasok közül többen végignézték ezt a teljesen indokolatlanul magabiztos félreértést. A busz elment, én ott maradtam egy olyan helyen, ahol semmi dolgom nem volt, és azon gondolkodtam, milyen kevés kell ahhoz, hogy az ember egyszerre érezze magát céltudatosnak és teljesen elveszettnek.