A családi fotó helyett élő videót indítottam, és mindenki látta, hogyan omlok össze
A nagymamám születésnapján rám bízták a közös fotót, ami eleve túl nagy felelősség annak, aki a saját telefonján is rendszeresen véletlenül a zseblámpát kapcsolja be. Felsorakoztattam mindenkit, visszaszámoltam, emeltem a kezem, és magabiztosan megnyomtam a gombot. Csakhogy nem fotót készítettem, hanem élő videót indítottam a családi csoportban. Az első húsz másodpercben az látszott, ahogy idegesen terelgetem a rokonságot, és azt suttogom, hogy „ne nézz ilyen halálközelien, anya”. Amikor rájöttem, mi történt, pánikból a saját arcomba fordítottam a kamerát, és annyit mondtam: „ezt most senki ne nézze”. Mire leállítottam, már három unokatestvérem nevetős reakciót küldött, a nagynéném pedig visszaírta, hogy „végre valami őszinte tartalom”. A kép végül nem sikerült. A családi dokumentációból viszont kéretlenül is én lettem a főszereplő.