A táblánál egyetlen mondat sem akart emberi alakot ölteni
Otthon még tökéletesen tudtam az egészet. Olyan szépen álltak össze a mondatok a fejemben, hogy már-már sajnáltam, milyen sima ügy lesz. Aztán kimentem a táblához, és mintha valaki egyetlen mozdulattal kiporszívózta volna belőlem az összes tudást. A tanár kérdezett, én pedig csak álltam a krétával a kezemben, mint aki nem dolgozni, hanem szobornak érkezett. A legrosszabb az volt, hogy belül végig éreztem: valahol ez a tudás még megvan. Csak nem hajlandó velem együttműködni. Az osztály csendje nem rosszindulatú volt. Sokkal rosszabb. Együttérző.