A képernyőmegosztás olyan részleteket is elmondott rólam, amiket nem terveztem
Már eleve ideges voltam, mert tudtam, hogy fontos megbeszélés lesz. Megnyitottam a prezentációt, rámentem a megosztásra, és még az első mondatom előtt észrevettem, hogy mindenki valami egészen mást lát. Nem a rendezett diákat, hanem a félkész jegyzeteimet, a különös fájlneveimet, és egy keresést, ami egyértelműen azt jelezte, hogy öt perccel korábban még azt kutattam, hogyan lehet gyorsan szakmainak tűnni egy megbeszélésen. Senki nem szólt semmit azonnal. És pontosan ez volt benne a legrosszabb. Az a csend, amikor tudod, hogy mindenki látja, de udvariasságból még hagynak pár másodpercet, hogy magadtól is észrevedd, mennyire kész vagy.