A prezentációs próbán nem vettem észre, hogy már mindenki bent van
Korábban értem be a tárgyalóba, és mivel biztos voltam benne, hogy még egyedül vagyok, elkezdtem próbálni az előadásom első két percét. Olyan lelkesedéssel hadonásztam, mintha TED-színpadon lennék, még a hangsúlyokat is gyakoroltam, sőt egyszer megálltam, és magamnak mondtam: „ezt itt majd nagyon magabiztosan kell mondani, különben szétesik az egész”. Aztán a projektor tükröződésében megláttam, hogy a tárgyaló üvegfalán túl már ott áll a fél csapat, köztük a főnököm is, és pontosan engem néznek. Nem az volt a legrosszabb, hogy látták a hadonászást. Hanem az, hogy hallották a saját motivációs belső tréningemet is. A főnököm belépett, letette a laptopját, és csak annyit mondott: „a magabiztos részt már láttuk, most jöhet az előadás”. Onnantól az első három diáig úgy beszéltem, mint egy ember, aki fejben épp megpróbálja letagadni a saját létezését.