A randin a nevem helyett a munkahelyemet mondtam be köszönéskor
Az első benyomás fontosságáról rengeteget olvastam, és ebből nyilván azt a téves következtetést vontam le, hogy ha elég sokat készülök, akkor természetes leszek. Amikor odaértem a randira, a lány felállt, mosolygott, és azt mondta: „szia”. Én is mosolyogtam, kezet nyújtottam, és a saját nevem helyett teljes lendülettel bemondtam a cégem nevét. Nem a munkakörömet. Nem egy mondatban. Csak simán: „Szép Nap Solutions Kft.” Két másodperc csend következett, majd ő finoman megkérdezte, hogy ez most bemutatkozás volt-e vagy szponzoráció. Megpróbáltam nevetni rajta, de ettől még inkább úgy tűntem, mint aki már régóta elvesztette a kapcsolatot a hétköznapi emberi interakciókkal. A beszélgetés később egészen jó lett, de onnantól minden alkalommal, amikor a nevemen szólított, egy kicsit úgy éreztem, hogy ezt nem teljesen érdemeltem ki.