A randin tíz percig egy teljesen másik embernek udvaroltam
Korábban érkeztem, ami nálam ritka, úgyhogy már ettől is azt hittem, megfordult a sorsom. Bementem a helyre, megláttam egy lányt ugyanabban a kabátban, mint amit a képen viselt, és olyan büszke voltam a helyzetfelismerésemre, hogy rögtön odamentem. Kihúztam a széket, mosolyogtam, és azt mondtam: „örülök, hogy végre személyesen is találkozunk, élőben sokkal veszélyesebben jól nézel ki.” A lány felnézett, szépen, lassan végigmért, és közölte, hogy a barátját várja. Mielőtt el tudtam volna párologni, a tényleges randipartnerem a hátsó asztaltól integetni kezdett. Már ez is elég lett volna egy életre, de amikor odaértem hozzá, idegességemben leülés közben beleakadtam a kabátomba, és úgy estem félig oldalra, mint egy rosszul animált karakter. Ő ezt végignézte, majd csak annyit mondott: „szerintem ezt a belépőt senki nem tudná reprodukálni.” Ez volt az első és utolsó mondat, amitől aznap tényleg megnyugodtam.