A randin tíz percig a rossz emberrel beszélgettem, és ezt csak én nem vettem észre
Korábban érkeztem, ami nálam már önmagában gyanús jel volt. Beléptem a helyre, megláttam egy lányt a fotón látott kabátban, és akkora magabiztossággal ültem le vele szemben, mintha egész életemben ezt a pillanatot gyakoroltam volna. Beszélgetni kezdtünk, és bár furcsálltam, hogy teljesen más hangja van, mint amilyennek elképzeltem, ezt annak tudtam be, hogy végre élek, nem chatelek. Tíz perc után annyira belejöttem, hogy megjegyeztem: „élőben sokkal kevésbé tűnsz veszélyesnek”. A lány erre összehúzta a szemét, és megkérdezte, hogy én pontosan kinek képzelem őt. Ebben a pillanatban intett a terem másik végéből az a nő, akivel valójában randizni jöttem. A legrosszabb az volt, hogy a rossz asztalnál ülő lány még meg is sajnált, és azt mondta: „nyugodtan menj, innen már úgysem lesz szebb”. Igaza volt.