Visszaintegettem valakinek, aki olyan láthatóan nem nekem örült
Azt hittem, nekem integet. Még mosolyogtam is hozzá, ráadásul az a túl lelkes fajta mosoly volt, ami azonnal gyanússá válik, ha kiderül, hogy nincs oka. Már a mozdulat közepén megéreztem, hogy valami nem stimmel, de addigra késő volt. Az illető mögöttem álló emberhez ment oda, én pedig ott maradtam a levegőben felejtett kedvességemmel. Egy ilyen pillanatban az idő különös módon lelassul. Van pár másodperc, amikor az ember még próbál úgy tenni, mintha minden teljesen rendben lenne, miközben belül már új személyazonosságot keres egy másik városban.