Visszaintegettem valakinek, aki egészen biztosan nem nekem intett
Az utcán valaki rám mosolygott és felemelte a kezét. Én visszamosolyogtam, még egy kicsit túl lelkesen is, és visszaintettem. Már a mozdulat közepén éreztem, hogy valami nem stimmel, de addigra késő volt. Az illető mögöttem álló emberhez sietett oda, én pedig ott maradtam a saját felesleges kedvességemmel. A legrosszabb nem is az volt, hogy tévedtem, hanem hogy már nem lehetett elegánsan visszacsinálni. Az ember ilyenkor nem egyszerűen zavarba jön. Hanem hirtelen teljesen újraértelmezi, mit jelent létezni nyilvános térben.